Egyik énem azt mondja örök, a másik azt, hogy mulandó. Van egyszer egy énem, örökkön örökké élő, és egy énem, aki mulandó.

Ezt az ellentétet fel kell oldani. Nyilván való, hogy ami örökké az állandó vagy örökké változó vagy a változás állandó vagy állandóan változó. Ezért halott az, ami mozdulatlan élettelen, lelketlen, lélektelen. Tehát az öröklétezés érzése én bennem Isteni érzés, és ha a lélek Istentől való és vele egy, akkor az öröklétezés érzése énbennem a léleké, és a másik énem, aki halandó „csak” teremtetett és nem örök. A csak szócskát idéző jelbe tettem, mert nem leértékelni szeretném teremtett egónkat, melyre oly büszke tud lenni az emberiség. Mert az Atya mégis csak saját képére teremtett bennünket, de ez egy másik történet, ezt most hagyjuk.

-De ki teremtette énemet, mely nem a lélek?

A teremtés, mint tudjuk Isteni dolog. Ha Isteni akkor lelki is, mert az vele egy. Vagyis ebből az következik, hogy a lélek teremtette földi énemet. Kezd tisztázódni a kérdés, mit rejt az EGO kifejezés. De ahogy az már lenni szokott újabb kérdés merül fel.

-Miért teremt magának a lélek egy emberi életet, melyet én, én-nek élek meg?

-Úgy érzem ez egy jó kérdés. Megkeresem a választ.

-Ha valaki a tudatára ébred első dolga, hogy ön magáról információt szerezzen. Képzeljük el, mit tud magáról az, aki elvesztette emlékező képességét. Semmit! Ha van tükör, magát vizsgálgatva nézegeti külsejét, vagy körülötte lévőket kérdezget, magáról a világról, adatokat, információkat gyűjt. Aztán a sok –sok info feltölti a memóriát és kezdődik az egyén élete. A helyzet így nagyon egyszerű.

-De mit tenne az illető, ha nem kapna sehonnan információt?

Sötét szoba a közelben senki, a távolban sem, semmi zaj, csak csönd. És ha ez a szoba egy kicsit nagyobb, mondjuk végtelen, akkor még a tapogatással is baj van, hacsak nem magamat tapogatom, de ha nem mondják meg, hogy hogyan, akkor az is eltart egy ideig, mire jó lesz.

Tehát nincs semmi támpont, semmi kapaszkodó, még a semmit sem tudjuk definiálni, mert nincs mihez képest. Nincs semmi, semmi, semmi.

– Na ebből kell építkezni!

-De hát ez már maga a teremtés! A semmiből-valamit!

-Igen!