Az egy tevékenysége az egyesítés. Eredménye az Egység.
Az Egység egyszerű.
Az Egyben minden szám megvan.

Az Egyben minden szám, mint meg nem nyilatkozott sok van meg.
Az Egyben minden művelet megvan.
Az Egyben minden műveletet az egyesítés egyesít.
Az Egyen belül és kívül lévő számsor viszonya megfelel a látható és a láthatatlan világ viszonyának. A láthatatlan és a látható világ viszonya megfelel a természet és a szellem viszonyának. A szellem és a természet viszonya megfelel az emberi személy és a közösség viszonyának.

Az Egy nem áll szemben a sokkal, hanem teremti azt. A személy nem áll szemben a közösséggel, hanem teremti azt.

Az egység egyesít, éspedig nem úgy, hogy a dolgokban levő egységet kiemelve, az azokban levő nemegységet elnyomja. Az Egység azáltal egyesít, hogy a dolgok között levő egységet állandóan teremti. Ez a megjegyzés igen fontos. Mert az Egység, ha a dolgokban levő nem egyesülő törekvést (tendenciát) elnyomná és ennek ellenére egységet akarna teremteni, az egység feltétlenül ál-egység lenne. Az ál-egység nem realizált egység, nem megvalósított, s így nem egység. A valódi egység a dolgokban levő minden tulajdonság számontartásával és fenntartásával teremti meg a dolgokban és a dolgok közt levő egységet. Az egyesítés kívülről egybeesik a belülről való egyesítéssel. Az egyesítés felszólításra, az egyesülés szabadon történik. Az egység megteremtésében a szabadság nem mellőzhető.

E tétel következménye igen nagy. Elképzelhető hogy Egység felszólítás, vagy kívülről való beavatkozás nélkül, esetleg spontán megvalósuljon. Erre már példa volt és van elég, de teljesen ki van zárva, hogy egyesülés szabad elhatározás nélkül történhessék. Az egyesülés művelete személyes (szabad) művelet.

Az egység csak szabadon (személyesen) egyesülő elemek között valósulhat meg. Erre példa az ál-egységek megteremtésének számos kísérlete és valamennyi kísérlet szánalomra méltó kudarca. A kívülről való egységesítés belső (szabad, személyes) egyesülő művelet nélkül az elemeket egymással nem egyesíti, hanem azt a helyzetet teremti, amelyben az elemek az egymás ellen felizgatott elkülönülés állapotába kerülnek.

Az egymással szabadon egyesülő elemek haladványának (történetének) az evolúció, az egymással kényszerből egyesülő elemek haladványának (történetének) a revolúció felel meg. A külső kényszer által teremtett ál-egységben a felizgatott elkülönülésben levő elemek izgalma egy ponton felrobban, s ez a robbanás a forradalom. A forradalom minden esetben ál-egységet robbant fel és pusztít el.

Az Egység csak az elemek között levő egyetértés alapján teremthető meg. Ez az egyetértés szabad művelet. A szabad műveletet az ember akkor végzi, ha integritása (egysége, egyszerisége, egyetlensége) intakt marad és maradhat. Bármilyen beavatkozás, amely az ember integritását érinti, azonnal mint dezintegráló erő (szám) jelentkezik.

Ahol egyenlőség van, ott nincs egység, mert az egyenlőség az Egység megrablása. És ahol Egység van, ott nincs egyenlőség, mert az egyenlőség a különbségek sokaságát elnyomja. Ahol a dolgok egyenlők, ott egység nem valósulhat meg. Önmagammal nem vagyok egyenlő, önmagammal egy vagyok.

Ez a gondolat minden demokratikus és szocialisztikus törekvés fejfájára írandó, mint a halál közvetlen okának megjelölése.