Az analógiás logika az Egy, az azonosság (ellentét) logika a Kettő, az egységlogika a Három jegyében áll.

Az azonosság (ellentét) logika dezintegrált, száma a Kettő. A Kettő tevékenysége, hogy kettévág. Kételkedik. Az egytől a legtávolabb a Kettő áll. A Kettő a maximális értékdeficit. A Kettő a legkisebb szám. Ezért mondja a hagyomány, hogy a Kettő a gonosz száma.

A Kettő felez. SAINT-MARTIN döntő megállapítása, hogy a felezés sohasem az egyet éri, hanem minden esetben azt, aki felez. Ebből a gondolatból érthető meg, hogy a rossz sohasem a jót éri, hanem mindig azt, aki a rosszat elköveti.

BAADER azt mondja, hogy van eredetileg normális és későbbi abnormis dualitás. Tényleg van. De az eredetileg normális dualitás az analógia, s így a kettő két elemének megfelelése jegyében áll, s ezért soha kétség és kételkedés nem merül fel a felől, hogy a kettő különbségével hasonló és hasonlóságával különböző. A dualitás a definitív szám jegyében áll. Ettől élesen meg kell különböztetni azt a dualitást és dezintegrálást, amely egészen más művelet. A dezintegrálás nem a hasonlóság-különbözés, hanem az azonosság-ellentét jegyében áll. Képlete nem az, hogy ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hanem az, hogy A = A. Azt pedig tudjuk, hogy az azonosság száma és az, egyenlőség száma sem nem azonos, sem nem egyenlő.

Az azonosságlogika valódi értelme, hogy mivel a kettő jegyében áll, a kettőt mindenképpen fenn kell tartania, és fenn is tartja (dialógus, dialektika), még akkor is, ha az azonosságot megállapítja mert akkor is mindig kettő azonosításáról van szó. Így tehát akár azonosság, akár ellentét, a Kettő megmarad, sohasem lesz belőle Egy.

Az egységlogika felismerte, hogy a Kettőből az út az Egyhez nem az, hogy visszamenni az Egybe, hanem hogy előre kell menni a Háromba. Ha két egymással ellentétes művelet egymással szemben áll, a harmadik közvetítésére van szükség. A Három mindenütt és minden esetben a közvetítő. Ha két vonalat a harmadikkal összekötök, középpont keletkezik. Két vonalnak nincs közepe s így nincs alakja. A Háromban a Kettő nem egymás ellen van, hanem egymás között (egymásban). Ez nem az Egybe való visszatérés, hanem az Egy visszaadásának művelete.

Minden számnak három alakja (értelme) van. Az első az előrefordulás, a haladvány iránya. Extraverzió. Ez a pozitív. A hímnem. A második a visszafordulás, a metanoia iránya. Introverzió. Ez a negatív. A nőnem. A harmadik az egység transzmutált alakja. A centroverzió. Ez az androgün.

A centrovertált szám művelete ismét háromféle. A vertikálisan fölfelé, a vertikálisan lefelé és a centrum körül keringés művelete. Az első pozitív, hímnemű, a második negatív, nőnemű, a harmadik androgün művelet.

A centrum körül keringés művelete ismét háromféle: Az első folytonosan a centrum felé mozog. Ez a centripetális. A hímnem.

A második a centrumtól távolodik. A centrifugális. A nőnem.

A harmadik a centrum körül köralakban mozog. Ez az androgün. A cirkuláris erő.